Susan Sontaggal Bojár Iván András beszélgetett.
Vannak Pesten magas házak? - Susan Sontaggal Bojár Iván András beszélgetett.
Bojár Iván András: szeptember 11-ét követő hetekben másokkal együtt Ön is azt mondta, hogy Amerikának meg kellene változnia. Úgy látom, a WTC újjáépítése az amerikai közvélemény számára a tragédia ellenére a mai napig mindenekelőtt üzleti és ingatlanfejlesztési kérdés. Eközben az összeomlott épületek a világ számára — ahogy az amerikaiaknak is — szimbólumot jelentenek. Ez ellentmondás. Az új épületektől is joggal elvárható lesz, hogy egy óriási közösség szimbolikus értékét hordozzák. A hozzáállás viszont, ahogy az emberek a kérdéshez viszonyulnak, semmilyen látható változást nem mutat. Amerika, úgy tűnik, mégsem változik.
Ez hülyeség. Minden egyes mondat, amit az imént kimondott, hülyeség, és pillanatnyilag nem is tudom, miért kellene válaszolnom rá. Nem hiszem, hogy Amerika radikálisan megváltozott volna, de azt se, hogy kellene neki, és legkevésbé se izgat, hogy a két torony szimbólum-e. Az al-Kaida már megpróbálta megtámadni 1993-ban! Nem izgatnak ezek a kérdések. Építészeti szempontból New York mindig is rém konzervatív volt, nincsenek is kifejezetten jó épületeink. Nagy valószínűséggel négy ötvenemeletes tornyot fognak építeni, melyek legalább ugyanolyan nagy valószínűséggel középszerűek lesznek. És mi új van még? Ez a kérdés már nem érdekes. Itt nem egy felvilágosult, jó építészeti ízlésű kormányról beszélünk. Mindegy is. De nyilván szimbólum volt az emberek számára, és ez egy soha vissza nem térő alkalom, hogy egy nagyszerű város sziluettjét megváltoztassák. Minden fontos épület egyszerre szimbólum is — a Louvre, a Capitolium, a Capital Building is. Jó, rendben, az épületek szimbólumok. Amúgy meg mi van?
De ez nem ugyanaz. A WTC-nek két funkciója van. Egyfelől ingatlan, másrészt viszont olyan tiszta szimbólum is, akár az Eiffel-torony.
Hát nekem ugyan nem. Én mindig utáltam az ikertornyokat, kifejezetten rondának láttam őket. Maga szerint szimbólum, szerintem a kapitalista fényűzés bizonyítéka. Sose érdekelt, életemben be nem tettem oda a lábam, nem is ismertem senkit az ott dolgozók közül. Engem az a világ nem érdekel, számomra csak a kapitalista nagyravágyás terméke.
Ha négy ötvenemeletes épületet húznak fel a helyére, azok kevésbé lesznek termékek? Talán kevésbé lesznek arrogánsak?
Olyan világban élek, ahol a dolgok nem absztrakciók, hanem húsvér, megismételhetetlen emberek révén jönnek létre. Ez egy ingatlanvállalkozás. Ha megvan a pénz rá, a tulajdonosok azt csinálnak, amit akarnak. Ezt nem kapcsolnám össze a szimbolikával. Csúnya épületek voltak. Most valamivel szebb a legmagasabb épületünk, az Empire State Building. És az emberek igyekeznek higgadtak lenni ebben a helyzetben. Amikor a dominikai gép novemberben lezuhant Queensben, kiürítették az Empire State Buildinget, azt hitték, hogy ha terrorista támadásról van szó, akkor most a második legmagasabb épület lesz soron. Nem hiszem, hogy ez az ország már sose lesz a régi, mert hogy túlontúl is pont olyan, mint eddig. Az üzlet színtere. És ebben a vonatkozásban materialista vagyok. A torony a vagyon hihetetlen méretű koncentrációja volt. Nagyon sajnálom azokat a szegény embereket, akik meghaltak benne. A felső szinten hetven konyhai munkás dolgozott, sokan illegális bevándorlók, ismeretlen mexikói és karibi emberek.
El sem tud vagy el sem akar képzelni olyan épületet, amely nem ebben a koordináta-rendszerben épül fel?
Nem. Már megbocsásson, de ez rettentő naiv. Ez az üzlet országa, ahol a dolgokat az üzlet garantálja. Engem se ez, se a pénz, se a kapitalizmus nem érdekel. Nem hinném, hogy lenne olyan emlékmű-terv, amely eléggé méltóságteljes. Vannak olyanok ebben az országban, akik képesek lennének ilyet létrehozni, ha felkérnék őket, de ez nem fog megtörténni. Valószínűleg véletlen, de egyszerűen itt nincs jó építészeti hagyomány. Chicagónak például sokkal jobb az építészete. A jó építészet értékelésének hagyománya több generáció alatt fejlődik ki, ahol fontos építészek, fontos iskolák, izgalmas épületminták állnak rendelkezésre.
Biztosan tudja, hogy a New York legjobb felhőkarcolójának tartott Seagram Buildinget Mies van der Rohe tervezte. Erre csakis és kizárólag azért volt lehetőség, mert a Seagram tulajdonosának lánya Mies tanítványa volt, és mivel annyira imádta a mesterét, a papa engedett a lányának, és ő választhatott építészt. Kétszer annyiba került, mint egy átlagos épület. Ajándék volt a lányának, aki amúgy szintén nagyon híres lett. Most Montrealban van egy építészeti központja (Canadian Center for Architecture). Ezért ennyire szép az épület, de ez a sztori nem fog megismétlődni. Ebben a városban a középszerű épületek létrehozásának van hagyománya. Csak a pénz számít. Nagyon ritkán van másként. Ha például kinézek az ablakomból, New York legeslegszebb épületét látom. Puritán, németes. Van Berlinben egy épület, ami pont így néz ki. Kiderült, hogy gyárépületnek épült 1928-ban, egy rövid ideig New Yorkban tartózkodó japán építész tervei alapján (valójában: 1930-31, Yasuo Matsui, Russell G. és Walter M. Cory). Szerintem nagyon szép, német art deco. Különc ház, senki sem szólt bele, hagyták, hogy ilyen legyen. Talán, mert japán volt, és akkor Japán és Németország között erős kulturális kapocs volt, Berlinbe utazott, és ott látott jó épületeket... Szóval, ha egy gondolatban kellene összefoglalni a véleményem, akkor nem gondolom, hogy ez az ország többé már nem az, ami volt. Az amerikaiak szeretnek úgy beszélni magukról, mintha ártatlanok lennének. És ha bármilyen történelmi esemény bekövetkezik, azt jajgatják, hogy “ah, most elvesztettük az ártatlanságunkat”. Akkor is ez ment, amikor Kennedy elnököt meggyilkolták. Itt volt ez a fiatal, jóképű elnökünk, megy a nyitott kocsiban — na ez tényleg megváltozott, az elnökök nemigen utazgatnak nyitott autóban azóta. Szóval szeretik ezt mondani, de nem igaz. Még mindig hatalmas az önbizalom és az amerikai kiválasztottság-tudat. A hit, hogy Amerika kivétel a nehézségek, rémségek, tragédiák és szerencsétlenségek alól. Ez itt mindig így lesz.
Az építészetnek, épületeknek jelentésük van, nem kellene az építészetben valami olyan jelentésnek is megjelennie, ami ezt a kapitalista arroganciát feloldja?
Persze, hogy van jelentésük, több száz építészeti könyvem van, naná, hogy az épületeknek van számomra jelentésük. Pusztán annyit állítok, hogy a WTC helyszínét illetően a döntés a legbanálisabb üzleti megfontolások mentén fog zajlani. Nem hiszem el, amikor azt mondják, hogy olyan építészeti megoldás fog születni, amely tiszteli az elhunytakat, és emléket állít a pusztításnak. Ha már szimbolikáról beszélünk, mi a helyzet az afganisztáni ikerszobrokkal, amit a tálibok elpusztítottak? Ezerötszáz éve álltak, most egy üres mélyedés tátong a helyükön, ahogy az újságokban is láthattuk. Dinamittal szétrobbantották őket. Először az ikerszobrok, aztán az ikertornyok. Ha szimbolizmust keres, itt van. Érdekes, hogy ezt tették. Hatalmas nemzetközi felzúdulás volt a pusztítás hírére. Van egy nagyon jó sztorim. Egy újságíró barátom augusztusban George W. Bush mellett állt egy fogadáson a Fehér Házban. Valaki Afganisztánról mesélt Bushnak, amiről addig csekélyke hallomása volt csak. “Afganisztán, Afganisztán” — mondta. —“Igen. Az nem az a hely, ahol azok a dilinyósok felrobbantották az ikerszobrokat?” Dilinyósokat mondott, ezen a végtelenül gyerekes módon. Az első, ami az Amerikai Egyesült Államok elnökének eszébe jut Afganisztánról, az az, hogy néhány pasi elpusztította az ikerszobrokat! Egyébként nemrég Berilban találkoztam Afganisztánban dolgozó orvosokkal, akik azt mesélték, hogy a burka sokkal rosszabb, mint gondolnánk. A nőknek légzési nehézségeik vannak, kapkodják a levegőt, alig tudnak menni benne. Borzasztó kellemetlen viselet.
A magyar építészetelméletnek volt egy gondolkodója, Mezei Árpád, aki szerint az építészet két archetípusból fejlődött ki: a barlanglakásból és a fákra épített kalyibákból, magaslesekből, ha úgy tetszik, az első tornyokból. Valami hasonló felosztást alkalmazott egy interjúban Claude Parent is (OCTOGON 2000/1, 71.o.). Szeptember 11-én az a furcsa helyzet állt elő, hogy Osama bin Laden egy barlangbunkerből irányítva elpusztította a tornyokat. Gondolja-e, hogy itt valamiféle atavisztikus ellentét lehet? Hogy a barlangból tornyot pusztítani valamiféle szükségszerűség?
Na ez most nagyon tetszik, amit mond, és beszállok a gondolkodásba. Lenyűgöző, hogy a táj Afganisztánban olyan, mint a Bibliában. Van ott egy világ, amely — ahogy olvassuk — barlangokba rejtőzve él. Barlangok, vályogfalvak. És arra is emlékszem, hogy amikor a tálibok 1996-ban hatalomra kerültek, a felvételeken Kabul annyira szét volt lőve, úgy nézett ki, mint Groznij, vagy mint Bosznia legrosszabb részei. Akkor tehát adottak a barlangok, a hegyek, a lerombolt város és az ikertornyok. Afganisztán legmagasabb építményei voltak a Buddha-szobrok, elsőként azokat pusztították el. El lehet játszani a gondolattal. Először a saját tornyaik, aztán a mieink. Ebben nagy a szimbolika.
Az az ország, melynek vezetői barlangokban rejtőznek, nagyon messze van a tornyok világától. Ahol gazdagság és modernizmus van, ott az emberek tornyokat akarnak. Kínában, Sanghajban szép nyugati épületeket emelnek a 30-as évek stílusában. Az épületek átlagmagassága hat-hét emelet. Most, hogy Kína modernizálódni, kapitalizálódni akar — közben persze a diktatúrát megtartva —, tornyokat akarnak építeni. A világ legmagasabb épületei mind Kína nyugati partjain állnak. A kapitalizmus szimbóluma tehát a torony. Vagyis; torony kontra barlang.
Emlékszik, mi volt George W. Bush első reflexe, amikor értesült a támadásról...
...hogy elbújt a maga barlangbunkerébe. Pontosan. És persze, hogy groteszk volt. Még arra is volt idegrendszere, hogy elmagyarázza, hogy a repülőgépe, az Air Force One is célpont lehet. Nincs a világon olyan helyzet, hogy annak bárki nekimenjen. Nekik a WTC, a Pentagon és feltehetően a Fehér Ház kellett. Nem is az Air Force One, de Bush szaladt, és elbújt a barlangba. Cheney-ről is sok vicc kering, például, amikor Cheney meghallja, hogy neki is be kell mennie a barlangba, az első kérdése az: “Van abban a barlangban mesterséges lélegeztető?” — Tudni kell ehhez, hogy Cheney-nek komoly szívpanaszai vannak. – “Ne aggódjon Mr. Cheney, ha majd nyilatkoznia kell, majd felállítjuk magát a barlang szájában, amúgy meg visszatesszük a gépre.” Hát mennek a viccek. Egyébként vannak Budapesten magas házak?
Nem, nincsenek.
Akkor jó.
A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON 2002/01-es lapszámában.
Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 22 - 2002/01. lapszámában
A lapszám tartalmából:
Megnézem Előfizetek
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
