2015 0
 

Felfelé Indultunk - interjú Scheer Sándorral

Interjú Scheer Sándorral, a Market Építő Zrt. vezérigazgatójával.

Brückner Gergely: Húsz éves lett a Market Építő Zrt. Hosszú idő. Gondolom, ezalatt minden megváltozott, a környezet, a cégméret, olykor a tulajdonosok is. Mi maradt állandó, mi jellemezte mindvégig a Marketet?

Amikor 1995 decemberében Tóth Csabával kitaláltuk és megalapítottuk a céget, lefektettünk pár alaptézist. Elhatároztuk, hogy csak olyan munkákat vállalunk el, amelyeket becsületesen, határidőre, az alvállalkozókat rendesen kifizetve el tudunk végezni. Tudtuk, hogy szorgalmasnak és alázatosnak kell lennünk, mert nem volt erős hátterünk, nem állami vállalatból alakultunk át, fiatalok voltunk, így még igazán erős kapcsolatrendszerünk sem alakulhatott ki. A szorgalomban és a munkában hittünk. Ha ma valaki pályakezdőként bekopogtat hozzánk, akkor számukra is ugyanezeket a tulajdonságokat hangsúlyozzuk. Egy barátom szerint mindegy, hogy miért szeretsz valakit, csak amiért szereted, az ne múljon el. Minket talán a szorgalmunkért szeretnek. Érdekes húsz év volt, minden óriásit fordult körülöttünk, de a szorgalmunk állandó maradt.

1995-ben egyáltalán hogyan jött a cégalapítás ötlete?

Műszaki igazgató voltam az ismert építőipari cégnél, a Herkulesnél, Csaba ugyanitt volt főépítés-vezető. Ő volt a bátrabb, már el szeretett volna jönni, én pedig a lojálisabb, aki az utolsó töltényig harcoltam volna a cégért. De eljött egy pillanat, amikor már az egészségemet veszélyeztette az a sok idegeskedés, ami a cég problémáiból, de nem az én munkámból fakadt. Bizonytalan voltam nagyon. A feleségem rakott rendet a fejemben. „Mit hezitálsz? Kezdjél bele! Ki csinálná ezt jobban, mint te?” Ilyeneket mondott és ezzel kilökött az apátiából. Pályára állított. 

Miért Market Építő lett a cég neve?

Negyedóránk volt akkor, amikor a cég nevét rá kellett írni egy papírra, és még nem volt döntésünk. Rövid, de nemzetközi nevet szerettünk volna, és a Magyar Építőt tiszteltük, nem bántuk, ha hasonlít rá a mi elnevezésünk. Hirtelen ötlet volt, nem is voltam vele maradéktalanul elégedett, de most már annyira bejáratott lett, hogy hiba lenne lecserélni.

Honnan jöttek az első munkák?

Kapcsolatban álltunk olyan megrendelőkkel, akik jelezték, hozzánk kötődnek, nem a vállalathoz, és adnának feladatot. Szerencsésen alakult, mert így is lett és már az első évünkben valóban kaptunk benzinkút- és étterem-építéseket és 2 milliárd forintos éves forgalommal indultunk. Nem volt azért könnyű időszak. Emlékszem, a korábbi céges autómat le kellett adnom, és minden pénzemet az új cégbe tettem, így apósom Lada 2107-esével jártam. Bátor, de nagyon boldog évek voltak.

Komplett csapattal érkeztek?

Nem szerettünk volna ártani a korábbi cégünknek, de azért 4-5 olyan kollégát ismertünk, aki már vagy korábban kilépett, vagy velünk átjött az új társaságba. Találtunk új kollégákat is, 10-15 ember kezdett együtt.

Mindketten műszaki hátterűek voltak. A közgazdasági végzettség hiánya nem jelentett problémát a vállalatvezetésben?

Közgazdasági szempontból nagyon egyszerűen működtünk. Nem vettünk fel hitelt, nem lízingeltünk, nem kértünk részletfizetéseket. Ha volt pénzünk, akkor vásároltunk. A jelenlegi cégméretünknél és a mostani adókörnyezetben ez már nem lenne célszerű megoldás, de alapvetően ma sem hitelből működünk. Az volt a célunk, hogy megismerjék annyira a piacon a társaságot, hogy egyszer csak érkezzen egy számunkra ismeretlen Megrendelőtől egy árajánlat-kérő fax. Azt gondoltuk, ha ezt elérjük, már rendben leszünk.

Ez mikor valósult meg?

A működésünk negyedik-ötödik évében. Belépett a piaci szál, és egyre kevésbé voltunk kiszolgáltatva kettőnk kapcsolatainak. Ekkor 6-8 milliárd forintos forgalmunk volt és az építőiparban megérkeztünk a középvállalati kategóriába. Alapvetően egymilliárd forint alatti munkákra volt esélyünk, de olykor el lehetett csípni egy-egy nagyobb munkát, nekünk ilyen volt a Bécsi úti Eurocenter megépítése. Majd eljött az első változás az életünkben.

Nevezetesen?

A társam kicsit több nyugalmat szeretett volna, hegymászó volt, és az ma is, szívesen foglalkozott volna többet a hobbijával. Én viszont nagyon pörgettem volna még a céget. Szétváltunk, elszámoltunk, ő egy kisebb céget vitt tovább, én pedig a Marketet. Összesen öt irodánk volt történetünk során, további változásként éppen ekkor költöztünk a harmadikba. A gyönyörű új irodánk egyfajta jelkép lett, a magas minőségre adó, kreatív kategóriába sorolt minket. Ide valók vagyunk, ezt is elértük 2001-ben.

És innentől egyedül vitte a céget?

Igen, de csak egy évig. Alapvetően csapatjátékos vagyok, jó lett volna megbeszélni az ügyeinket egy társsal. Sokszor megkapom, hogy egyedül döntök, és nehéz engem eltéríteni az eredeti álláspontomtól. Lehet, de azért azt fontosnak tartom, hogy valaki megrengessen az érveivel. Ekkor építettünk irodaházat és autószalont is a Wallis Ingatlannak (később WING), és a munka vége felé kaptam egy ajánlatot, hogy szívesen beszállnának.

Más megkeresése nem volt addig?

De. Ebben az időben a francia cégek elég erősek voltak a hazai építőiparban, ketten is érdeklődtek, de én a magyar ajánlatot választottam. Hosszú hónapokig tárgyaltuk ki a szindikátusi szerződésünket, amelyet aztán olyan jól átbeszéltünk, hogy a közös 12 év alatt már soha nem is kellett elővennünk. 

Előre lejátszották a potenciális súrlódásokat?

Igen, tudtuk, hogy mikor és hogyan kell eljárni, gördülékeny volt a kapcsolat. A WING közreműködésével kitörtünk a középmezőnyből és a magasépítés csúcsát céloztuk meg. A projektjeink közel egyharmadát a WING ingatlan-fejlesztésein végzett munka adta, míg kétharmadot a saját megrendeléseink vagy az én kapcsolatrendszerem. Felzárkóztunk az első három magasépítő cég közé, a forgalmunk már a 35– 65 milliárd forintos sávban mozgott. Tíz éve ez a méretünk, vannak jobb és kevésbé jó éveink, de a létszám, a kapacitás 10 éve változatlan.

Ezzel ma már piacvezetők?

Az én értelmezésem szerint igen. A forgalmat, a munkák számát, az elvégzett feladatok specialitását tekintve összességében kimondhatom, hogy piacvezetők vagyunk a magasépítésben, már hosszú évek óta.

Ám közben jött 2008, és vele egy súlyos pénzügyi, majd ingatlanpiaci válság. Emlékeim szerint, minden fejlesztő, akinek nem volt aláírt finanszírozása, leállt…

Igen és emiatt teljesen más működési pályára kellett állnunk. A Mad Max 3-ra hasonlított a helyzet. Mindenki kereste a vizet, az olajat, ha valaki hallott valamiről, akkor csoportosan tódult mindenki oda. Kevés munka volt, és elképesztő feladat volt nyerni és nyereségesen dolgozni. A Fradi-stadion játékos-kijárója felett van egy szöveg: „Megjártuk a poklot és magunkkal is hoztuk”. Aki az építőipar 2008 utáni poklát megjárta, az a békésebb világban már biztosan jól meg tud élni.

Hogyan lehetett túlélni?

Noah M. Steinberg, a WING vezetője mutatott nekem egyszer a Financial Timesban egy pontokba szedett túlélési útmutatót. Ezt lefordíttattam, kiraktam a cégnél és szinte Bibliaként kezeltem. Egy fontos pontot idézek: „Tartsd meg emberi értékeidet és emberi kapcsolataidat! Ezek sokat fognak segíteni!” Így is lett, nekünk nagyon sokat segített, hogy korábban mindenkivel békésen tudtunk együtt dolgozni, elszámolni, elválni. A válságban ugyan pénzt nem nagyon kerestünk, de túléltük. Voltak pénzügyi veszteségeink, veszítettünk a devizák árfolyam-mozgásán, két olyan munkát kezdtünk el, ahol a befektető végül nem jutott hitelhez és nem fizetett, de megmaradtunk, megerősödtünk. Mindezt szinte csak a versenyszférára, a piacra támaszkodva.

Nem kellett leépíteni a csapatot?

Nem kellett, mert nem volt szívem hozzá. Voltak erről vitáink, de megpróbáltuk munkával ellátni a teljes létszámot. Összességében ez sikerült is, bár azt akkor nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig tart a válság, ez a más helyzet.

És vége van már?

2014 közepétől végre elindult valami a magasépítésben. Több a megrendelés, vannak lehetőségek. Elértük az óriáskerék, vagy a sinusgörbe mélypontját, innen már felívelő szakaszt várok, remélem minél hosszabbat.

Tavaly vége lett a WING-es kapcsolatnak is. Miért? És mit hozott az új tulajdonostárs, Garancsi István?

A válság során is kiváló maradt az együttműködésünk és az emberi kapcsolataink a WING-gel. Ugyanakkor a WING ingatlan-fejlesztései már nem hoztak forgalmat, a válság után már csak egyszámjegyű százalékot jelentett a csoporttól kapott megrendelés. Amikor Garancsi István megtette az ajánlatát a WING-nek, akkor azt gondoltam, hogy ez a változás jót tesz nekünk is és a WING-nek is.

Garancsi István személye, vagy cégei tudták pótolni a megrendelés-állományt? Ő mennyire fejleszt egyáltalán?

Mi egy fejlesztési munka során kerültünk kapcsolatba, a CD Hungary egyik beruházásán dolgoztunk. Azt azonban reálisan nem remélhettem, hogy Garancsi ingatlan-fejlesztései kitöltik a céget munkával. Inkább az új impulzus lett nekem fontos. A változás mindig feldob. Ennek sokféle terepe lehet. Én nem szeretnék sem céget, sem családot változtatni, egyetlen megújulási lehetőségem lett, ha az irodánk vagy a tulajdonostársam változik. Most minden kollégám meg akar felelni, nagyobb sebességre kapcsolt. 

Akkor közösen nem fejlesztenek?

De igen, alakítottunk egy ingatlan-fejlesztő céget, amely a terveink szerint a forgalom 10-20 százalékáig megrendeléseket adhat a társaságnak. Olyan projektet szeretnénk kezdeni, ami egyrészt nyereséges, másrészt elég nagy ahhoz, hogy 5-6 évig kiszámíthatóan építési volument is jelentsen. A piacon sokan találgatták, hogy az új tulajdonos mellett mennyi állami megrendelést kapunk. Most mindössze egy ilyen zajlik, a Dagály, de az együttműködésünknek ez a közös új iránya, a fejlesztés sokkal fontosabb számunkra. A versenyszféra a mi igazi terepünk, a 20 évben a forgalmunk 92 százalékát ez adta. Versenyzünk nap, mint nap. Azt szoktam mon-dani, hogy a derbyt futó versenylovak vagyunk, állandóan edzésben, készen a futamra.

Új társ, irányok, javuló környezet, akkor tényleg vége a hét szűk esztendőnek?

Egészséges állapotban van a piac, a Market Építő, és én amúgy is született optimista vagyok. De azért mindig vannak problémák, most éppen a megfelelő munkaerő hiányzik a piacról. De több a pozitívum. Adott egy új uniós fejlesztési időszak, egy gyönyörű, feljövőben levő főváros, ipari beruházások is készülnek, a lakáspark amortizálódik, új lakásoknak kell épülnie, egyszóval feljövőben a piac.

Akkor minden magasépítési ágazatban van mit csinálni?

Van. Az elmúlt hét évben inkább a mélyépítés volt a nagy projektek kedvezményezettje, most az ő feladataik már csökkennek, és a magasépítés válik fontosabbá. Felfelé indultunk és ebből nagyon jó dolgok sülhetnek ki. Ám jó szélben is lehet hibázni a vitorlással. A kapitánynak most is nagyon észnél kell lennie.

Végezetül, a születésnap kapcsán, milyen üzenetet fogalmazna meg?

Köszönöm a családomnak, a kollégáimnak, a csapatomnak, a partnereimnek, a társvállalkozóknak és a beszállítóknak ezt az eredménydús 20 évet, és hasonlóan mozgalmas éveket kívánok az elkövetkezendőkben is!

A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin mellékletében. 

MAGAZIN

MUTASS TÖBBET

építészet

design

tér

trend

SZERKESZTŐI AJÁNLAT

2016 január 19.

Ikrek hegye - Családi házak Budapest szélén

Az ikerség inkább erős kapcsolatot feltételez, mintsem egyformaságot, ha létezik egyáltalán az építészetben vagy az életben egyformaság. 

Telepi srác - Családi ház Kelenvölgyben

Szokott sétám közben szemet szúrt egy különös, érdekes épület: a környék szorosan egymás mellé épült családi házaitól merőben eltért.

2015 december 02.