2015/7 123
Szöveg: Mező Viola
 

Skandinávosság - Beszélgetés Harri Koskinennel

A Budapesti Design Hét keretein belül tartott előadást a finn ipari formatervezés meghatározó alakja, Harri Koskinen. Egyetemi szemináriumból került az egyik legismertebb finn designmárkához, az Iittalához, aminek immár 4 éve a kreatív igazgatója. A Finnagora és a MOME közös programján a tervező arról mesélt, hogyan fordítható a funkcionalista design az emberek javára, illetve, hogy még mindig zavarba jön, ha egy tárgyat dekorálnia kell. A tervezőt Mező Viola faggatta.

Egy 2013-as interjúban úgy nyilatkoztál, hogy „a design nem más, mint a vásárló és a tárgy kommunikációja”. Még mindig érvényes ez az állítás vagy esetleg van új meghatározásod a design fogalmára?

Az én designfilozófiám szerint minden tárgynak hasznosnak kell lennie. Ebből a funkcióalapú hozzáállásból ered aztán a tárgy kapcsolata a vásárlóval. Azt gondolom nekünk tervezőknek felelősségünk a legjobbat kihozni a gyártókból. Minden termék, amit létrehozunk, csak akkor működik, ha emberi léptékű, a világunk ugyanis csak így válhat humánussá. Ahelyett, hogy csak pénzt csinálunk –azzal, amihez értünk –, tervezőként arra kell törekednünk, hogy jobbá, emberivé tegyük a környezetet.

Ez erős ars poetica. Tehát a design önmagában jobbá teheti a világot?

Igen, azt gondolom, hogy a design sokkal jobb életkörülményeket és életminőséget teremthet. Ez persze nem egyszerű, mert ha belegondolsz, rengeteg tárgyi impulzus ér minket nap mint nap, és végső soron mindet valaki tervezte.

Mesélj egy kicsit a tervezési folyamatról. Mi a leghűbb segítőd, a ceruza vagy egy makett? Gondolod, hogy egy kézi vázlat még releváns lehet a 21. században?

Igen az, de az nem az első lépés. Legelőször mindig elgondolkodom a problémán. Arról, hogy mit és hogyan akarunk megoldani. Eközben persze jegyzetelek, ezek lehetnek papírra vetett szavak, de rajzok is. Végül is ilyenkor vázlatokat készítek. A stúdióban aztán mindent pontosan megtervezünk számítógéppel, csak ez után készülnek el a modellek. Persze az egész folyamatot befolyásolja, hogy milyen projekten dolgozunk éppen. De ezek a fő lépések.

Mennyire fontos, hogy egy tárgynak felismerhető identitása legyen ahhoz, hogy sikerre tudjátok vinni?

Sosem tudhatod, hogy mi visz sikerre egy tárgyat. Ez igazából rejtély. Néhány projekt évekig is eltart és mindeközben a tárgy identitása is változik. Máshova kerül a hangsúly. Ha egy együttműködés kezdetén szinte elárasztanak bennünket a részletek, részletkérdések, ahogy haladunk a munkában, úgy kopnak le majd a fölöslegek.

Vannak olyan megrendelőid, akik kifejezetten azért fordulnak hozzád, mert egyfajta, valamiféle finn stílust keresnek?

Nem, ilyenek már nincsenek. A finn ízlés olyasvalami, ami régen nagyon meghatározó volt. Nagy múltra tekint vissza, különösen a minták és motívumok terén, de talán azért is, mert olyan különleges kapcsolata van a kultúránknak a természettel. Attól tartok, a designvilág már nem így működik, a megrendelők nem keresik ezt most már. Ha a nemzetközi piacra dolgozol, nincs helye ilyesfajta nemzeti identitásnak. Persze inspirálódhatsz a régi dolgokból, de az más jelent. Ami sokkal jellemzőbb a munkáinkra az a „skandinávosság”. Azt hiszem ez ad különleges aurát egy tárgynak.

Szerinted még megkülönböztethető egy finn tárgy bármely más skandináv tárgytól? 

Szerintem már nem, én legalábbis nem látom a különbséget. Mind tudjuk, hogy a skandináv stílus már nagyon nemzetközi. Ez abból az alapvetésből fakad, hogy a funkció megelőzi a formát, és ettől valahogy minden érthetővé válik. De az emberi lépték már nagyon sok tervező munkáiban jelenvaló, a világ bármely részén éljen az alkotó.

Miként vált ez a stílus ennyire népszerűvé?

Azt gondolom, hogy kezdeteknél, „a gyökerénél” olyan elkötelezett tervezők találhatóak, mint Alvar Aalto vagy Marcel Breuer. Ők ismerték fel, hogyan lehet a sorozatgyártásban esztétikus termékeket készíteni. A Bauhaus tette elérhetővé a formatervezett tárgyakat a tömegek számára, ezen keresztül jött létre a demokratikus design.

A demokratikus design nagyon jellemző a skandináv formatervezésre…

Igen, ez az igény azt hiszem nagyon mélyen, magában a társadalomban, az északi társadalmakban gyökerezik.
(Az interjú elkészítéséhez köszönjük a MOME és a Finnagora segítségét)

A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2015/7-es lapszámában.

MAGAZIN

MUTASS TÖBBET

építészet

design

tér

trend

SZERKESZTŐI AJÁNLAT

2016 január 19.

Ikrek hegye - Családi házak Budapest szélén

Az ikerség inkább erős kapcsolatot feltételez, mintsem egyformaságot, ha létezik egyáltalán az építészetben vagy az életben egyformaság. 

Telepi srác - Családi ház Kelenvölgyben

Szokott sétám közben szemet szúrt egy különös, érdekes épület: a környék szorosan egymás mellé épült családi házaitól merőben eltért.

2015 december 02.